Az országhatáron túl kialakult vélemény szerint az argentin étrend marhahúsból és marhahúsból tevődik össze. A valóság jóval összetettebb, de nem sokkal.  Jellemző argentin ételnek számít a parillada, azaz a fatányéros, amelyben lehet kolbász, belsőség, bélszín, oldalas vagy bármilyen más hús. Egyre több helyen lehet vásárolni bárányhúst, amit nyílt tűzön sütnek. A legtöbb Argentin jól átsütve szereti a marhahúst, de néhányan félig átsütve vagy véresen fogyasztják. Számos húsétel egyben argentin gyors étel is . A mozgó ételes kordékon gyakran kínált choripan, ami roston sült chorizóból készül, amelyet ropogós zsemlébe töltenek, és mustárral körítenek.

 Legutóbb leírtam a közlekedésről azt, amit én láttam és halottam, de most már szereztem Catamarcai baleseti statisztikákat, így sokkal beleláthatunk, mi is történik itt. Akkor kezdjük nyers statisztikákkal.

Motorbalesetek

Bicikli balesetek

Autó balesetek

Napszak

Nem

Ezek mind a belvárosban történtek, egy hónap alatt(március). Közülük 5 halálos baleset, nem tudom megmondani melyikek. Viszont a halálos balesetek nagy része este, nagy utakon történik. A 2011-es évben 317-en haltak meg, és ez 31 el kevesesebb, mint az előző évben.

 A legtöbb baleset motorral történik, közel 5x több mint autóval. Ezek, mint láthatjátok, elég sok féle formában történnek, viszont közel felüket valószínűleg útkereszteződésben (47) el ütik. Viszont a másik nagy részük (37) saját hibájukból esnek el. Még motorosok 4 gyalogost ütnek el autósok csak egyet.

 Lehet, hogy a férfiak jobban vezetnek, de biztosan többen szenvedtek balesetet ebben a hónapban, megközelítően 3x annyian, mint a nők. A női-férfi vezetők arányáról nem készült statisztika.

 Az önkormányzat próbál lépéseket tenni a balesetek csökkentése érdekében, több-kevesebb sikerrel. Meg szigorították a jogosítványhoz jutás feltételeit, szükséges az elsősegély tanfolyamon való részvétel, és elméleti, gyakorlati oktatás is. Ez így közel az otthoni színvonalnak felel meg, vagy inkább egy kicsit alatta van. Az engedély nélküli vezetők kiszűrése már egy nehezebb feladat, de ezt is próbálják felszámolni. Akárhogy is, a balesetek számát nem (ez nőt az előző évihez képest), viszont a halálos balesetek számát sikerült csökkenteniük.

 Viszont a rendőrség kijelentette, hogy a felnőttek a felelősek a balesetek nagyjáért, a fiatalok nagy része a motoros balesetek elszenvedője.

 Még mindig rengetegen használnak autót papírok és kötelező biztosítás nélkül, de ezek száma is csökkenőben van.

 Dél Amerika rengeteg turista csomópontjai közöl a legfontosabb, Machu Pichu, ami Peruban található. Az ország alapvetően nem nagy, viszonylag kevés lakóval, nagy szegénységgel. Persze a szegénység viszonylagos, nem az éhenhalásról van itt még szó, mint egy pár helyen Afrikában, hanem a mód, ahogy élnek. Kishelyeken, sokszor csapvíz nélkül, koszosan. Ezekbe nagyon nehéz belelátni, de az argentinok szerint ők nem szegények, hanem így élnek.

Az első nap Limába érkeztünk, ahol apa egyik volt egyetemi évfolyamtársa (aki perui származású, magyar országon tanult, és most Peruban dolgozik) már várt a repülőtéren ránk a fiával. Mindkettőjüket Ernestonak hívják, a fiú most egyetemen tanul, az apuka egy ciclayo nevű kisvárosban él a család másik részével. Az éghajlat hűvösebb, mint Argentína északi része, ez nagyon jót tesz a közérzetnek nyáron, és ezért érdemes egy perui körutat az otthoni tél időpontjára időzíteni. Viszont ha csak Machu Pichut akarod megnézni, akkor ez a rossz évszak.

Lima egyik jobb részén voltunk az első két napon, azaz volt ennél egy picit szebb rész, viszont a város nagy része rosszabb volt.  Szóval ezeken a napokon várost néztünk, ahol rengeteg a rendőr és a túrista csomópontoktól 2-300 méterre már jelentősen szegényebb helyen találtuk magunkat, ahonnan már a lemez-házakat is láttuk. Ez már az igazi szegénynegyed volt. A város nagy része tele van rendőrökkel, akiknek sok munkájuk nem lehet, mivel meglepően kedvesek, lehet velük fotót készíteni, nem zavarja őket semmi. Valószínűleg túl sok munkájuk nem is lehet, mivel az itteni turisták jobban vigyáznak, mint már helyeken.

A következő helyszín Cusco, amit a perura legjellemzőbb helyként emlegetnek az emberek. A hely nagyon érdekes, sok látnivaló van, mindenféle ember megfordul itt (magyarokkal is találkoztunk), viszont hasonló helyet Peruban nem láttunk, sőt az ezután következő helyek és Lima is teljesen már volt.  Itt egyébként egy hideg évszakba érkeztünk, sok felhővel, esővel, hideggel. Ha Machu pichuhoz akarsz menni, amit mindenki ismer képről, akkor innen kell egy vonattal aguacalientebe (kis turista falu) menned vonattal ahonnan egy busz visz el az inkák ősi városába. Mivel a rengeteg esővizet csak egy nagy folyó vezeti el a hegyekből, és a vonat a folyóhoz nagyon közel halad, gyakran nem engedik a vonatot elindulni, ami csúnyán is végződhet, ha egy európai turista kénytelen három napot Machu Pichu alatt tölteni, és lekési a következő repülőgépét, és még több gonddal találja szembe magát. De lehet, hogy Cuscoban ragad és a következő repülővel mehet is haza. Nekünk viszonylag szerencsénk volt, a vonat az előttünk lévő 2 napon és az utánunk következőn sem ment, viszont mi gond nélkül át jutottunk, és vissza is értünk.

Miután visszaértünk Limába, azonnal indultunk Cichlayo felé, egy autóval. Ez elég veszélyesre sikerült, kényelmetlen is volt, de legalább szép tájakat láthattunk. A városban nem sok minden látni való van, csak a főtér.  Itt még meglátogattuk a helyi korházakat, aminek az igazgatója a mi perui idegenvezetőnk is volt egyben. Viszont a közelben van egy nagyon érdekes tengerpart, ahol halakat árulnak.

 Mivel innen a tervtél eltérően hamarabb jöttünk vissza Limába ahonnan Córdobába folytattuk az utunkat, eltöltöttünk ott még egy pár plusz napot. Itt már nagyon féltünk a helyi konyhától, azaz inkább a lehetséges betegségektől, amiket elkaphatunk tőlük. Egyébként a helyi ételek nagyon finomak, változatosak. Nekem ez az eddigi legszinpatikosabb, amit kóstoltam. Ételek elemzésébe nem szívesen megyek bele, mert valószínűleg nem lenne mérvadó a véleményem, de tényleg nagyon jó. Itt az utolsó két napon, amikor már a várost bejártuk úgy, ahogy, elmentem még kipróbálni a szörfözést.

A képek mappájának a linkjét nég nem tudom meg adni, mert nincsen. Facebookra már feltudtam tölteni egy pár képet, néhányat egy automata rosszul megvágott, de jönni fog a picasa album is.

 Az argentin közlekedés nem a legrosszabb a világon, legalábbis a Perui nem jobb. És Indiának is sokkal rosszabb (szörnyűbb) híre van, ezt viszont nem tudom alátámasztani. De persze a közlekedésről sokféle módon is beszélhetünk. Mert ha csak egy városról beszélünk, a városon belüli ingázást is rengeteg féle közlekedési eszközzel meglehet oldani. Mindenhol van lehetőség az autózásra, motorozásra. Általában az előbbi kényelmes, nyugodt (de nem itt), de viszonylag drága. Mert drágább, mint egy motor, többet is fogyaszt. Viszont több benne a hely. De egy család bőven elfér egy motoron is.

Aztán beszélhetünk tömegközlekedésről is, ami általában kényelmetlen, viszont olcsó. Meg itt vannak még a taxik. Akkor most beszéljünk a Catamarcai helyzetről. Ugyebár szűk egyirányú utcák tömkelege az egész város; 3 nagy, több sávos út juttatja be az autókat, buszokat, motorokat az egyirányú sakktáblára, amelynek, utcáinak az oldalain még autók is parkolnak. Lehetne jobb is. Viszont legalább csak délután 4-től 6-ig nem lehet közlekedni az utakon, ami valójában egy egészen megszokott dolog még Magyarországon is. Még mielőtt az akadályokat elkezdeném sorolni, itt megemlíteném, hogy nagyon kevés közlekedési lámpa van, a használatához nincsenek hozzá szokva az emberek. Ehelyett van a jól ismert jobbkéz-szabály. Ez legalább egyszerű. A legtöbbet előforduló közlekedés elakadás a városi buszokkal van. Nekik meg van kötve a kezük, mivel óriási buszokkal kis helyen kell közlekedniük. És ha véletlenül egy nagypapa beugrik a henteshez csak 5 percre, akkor már van egy kanyarba ragadt buszunk. Ezután jönnek az önző taxisok, akiknek mindent szabad és ők a kereszteződésben akarnak várakozni… Szinte mindenki panaszkodik a taxisok „bátorságára” ami abból áll, hogy van egy régi, olcsó, kicsi, roncs autójuk, amit már nem nagyon lehet még jobban elrontani, így nem is sajnálják. Viszont az emberek egy része meg akarja tartani az autójuk épségét. Ez meg nézeteltérésekhez vezet.

Aztán a motorosok, akik között rengeteg fiatal van. Mert olcsó, mert az időjárás majdnem egész ébenkedvező, és mert gyorsabb, mint egy autó. Sokuknak nincsen jogosítványuk, de ilyenek vezetnek autót is, sőt lehet, hogy taxit is. A taxik nem különböznek nagyban az autóktól, de itt is lehet tisztát vagy koszosat, újat vagy régit találni.

Sebesség korlátozások nagyban nem térnek el az otthonitól, úton 60, kereszteződésben 30 a megengedett maximális sebesség. Habár ez csak viszonyításnak van, vagy pedig arra, hogy megszegjék.

Nagyvárosokban, mint például Cordoba a közlekedés sokkal európaiabb, lehet, hogy fel sem tűnne a különbség egy két európai várossal összehasonlítva. Buenos Airesben rengetegen élnek, és ezt a sok embert nehéz kezelni. Mert nincsen közlekedés-kultúrájuk (de magyar országnak se). Viszont van metró, ami a rengeteg embertől eltekintve, tökéletesen működik. Csak egy kicsit halas dobozban érezheted magad néhány sűrűbb vonalon.

A második nagy kategória a nagyobb utak, városból városig. Mivel csak Catamarca területe majdnem eléri (ha nem nagyobb) Magyarországét, nyilvánvaló a távolságok nagysága. Viszont innen a fapados légitársaságok teljes egészükben hiányoznak. Van argentin légitársaság és 2 perui társaság gépei is közlekednek viszont mindegyik iszonyatosan drága, jobb, ha ezekről nem is beszélünk. Csak annyi, hogy Córdoba-Lima 700 dollár. Buenos Aires-Catmarca 300.

Vonattal sosem utaztam itt, erről nem tudok mit mondani.

Viszont a legfontosabbak a buszok. Nekik is van 3 osztályuk: fél-ágy, ágy, és első osztály. Ezek matematikailag 140, 160, 180 dönthetőségi fokot jelentenek. Magyarul egy kényelmes szék, meg egy kényelmesebb, vagy pedig ágy. Van rajtuk wifi (ami persze nem működik), meg ételt is rendszeresen szolgálnak fel. Itt is egyetlenegy nagy hátrány van még pedig az ár, ami olyan 1,5x a peruinak. Ennek megmagyarázhatóságára gyártanak összeesküvés elméleteket, minthogy a szolgáltatók közötti verseny csak megjátszott és csak 2-3 nagy cég üzemelteti és az áraik kötöttek. Erről nem tudok, de biztosan, aki be akar szállni a versenybe azt a busz-maffia, elrabolja, lelövi, megkínozza és számtalan különböző módon eltántorítja a céljától. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem tudom, miért van, így de nem hiszem el (még egy ilyen történetű országban se), hogy ilyen egyszerű „maffia” oka legyen mindennek, ami nem működik. A másik tény, hogy valamiért fapados légitársaságok sincsenek. Se állami busztársaság.

Szóval még mindig tart a nyári szünet nem is tudom, miért kezdem mindig ezzel a mondattal postjaimat… (februárig valószínűleg még sokat fogom használni.  A 15 fős csoportunk tegnap 13 főre redukálódott Edward és Thomas hagyta el a fedélzetet. Thomas a térde miatt kellett, hogy hazamenjen (műtétek és stb.), vissza már nem fog jönni, Edward mivel új-zélandi a földnek azon a részén van, ahol én is (az alján) előttünk érkezett ide és ennek már 11 hónapja, így a programja végéhez ért. Edwardot sokan kikísértük a busz állomásra, amiről később képet is tudok szerezni. 

Meglepődtem, amikor egy taxi sofőrtől először hallottam, hogy a Dakar rally ép mellettünk halad el 95 km-en belül, erre mos, t megpróbálok kijutni.

 Túl vagyunk két ünnepen, rengeteg dolog történik, de nem tudom menyit tudok írni róluk. Legegyszerűbb ha a Karácsonnyal kezdjük. Nem tudom, hogy milyen idő volt ezen a télen otthon, (láttam facebook-postokat, amik szerint esik a hó, de több volt a „hányan akarjátok még kiírni, hogy esik hó!?) De a valóság kevés havazás, majd sok eső, és latyak lehetett. Itt inkább 40-43 C környékéhez közelítettünk, akadozó vízhálózattal, de egy jó nagy medencével.  Karácsonyi program egy napozás, vacsora, visszaszámlálás (mint újévnél) és egy buli reggel kilencig, saját Dj-vel. Az újév pedig ugyanez csak ezt nem a család szervezte, hanem elmentünk egy nagy szórakozóhelyre 8000 másik emberrel és ott töltöttünk egy napot.

Nem tudom miért, de rengeteg születésnap van ezeken a napokon, ami egy indok arra, hogy az emberek folyamatosan megállás nélkül igyanak, már lassan egy hete…

A családom nagyon jó, rengeteg barátjuk van, tudják, hogyan kell jól érezni magukat és élni az életüket.

Egyébként barnulok, növök, tanulok. J

 Itt a karácsony, aminek közeledését csak a naptárból látjuk. A hőmérő gyakran 40-45 fok között stagnál, a 30 fokot meg kellemesnek érezzük. esténként még mindig lehűl a levegő. A 4napos Catamarca túránk csak 2 napos lett, ez is ép elég, mivel nem csináltunk semmit, csak sétáltunk ettünk sétáltunk. Nekem egy elég kicsi csomagom volt (egy hátizsák, egy hálózsák) ezért a második napon megkértek, hogy segítsek vinni egy másik táskát. Mindenki paraszt barnára sült, a lábak kezek barnák a többi maradt amilyen.  A séta vége felé már nem is nagyon figyeltünk semmire, inkább csak egymás lábát néztük.  Elég sokan jöttek, körülbelül 20-an lehettünk.

Ez után a nap után cseréltem családot, ez teljesen jól sikerült, nagyon kedvesek,  és úgy érzem, hogy egy szép 3 hónapot fogok itt eltölteni. J

U.i:  Matias, az egyik bátyám autó balesetet szenvedett tegnap este egy diszkóból hazafele jövet. Rengeteg ilyen történik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen közeli emberekkel is megtörténhet. (nem ő vezetett és most már jól van.)

 Megkezdődött a nyár, és a nyári szünet. Lassan több mint 4 hónapja vagyok itt, ezért a családot is cserélünk.  A legtöbben ma cserélnek családot, de van, aki nem cserél még egy hónapig, van, aki barátoknál marad 2-3 napot, és én sem most, hanem csak a jövő héten költözök el. Egyébként ez már az 5. felmerülő időpont, szóval lehet, hogy itt maradok örökre. J

A szünet első napján meghívtak engem, és 3 másik cserediákot egy Catamarcai túrára, Antofagastára. Pénteken indultunk délután 2 órákkor, 43 C-fokban és 8 órás út után érkeztünk meg (15 C-fokban)egy nagyon kicsi településre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Még az utazás közben egyszer megálltunk egy nagy homok „hegynél”, majd ezután 2 órával a semmi közepén megnéztük a csillagokat lekapcsolt fényszórók mellet. Mivel sok száz kilométerre voltunk minden fényforrástól, akármerre fordultunk az égen csillagok százezreit láttattuk.

Mindhárom napon sokat ültünk a kocsikban, és talán 1órában csak 10 percet töltöttünk a szabadban. Egyébként végig környezetvédelmi területen voltunk, a belépéshez engedélyt és 3 darab 4WD terepjáróval kellett rendelkezni. Mármint nem csak az út rossz minősége miatt, hanem az engedélyhez szükség volt a kocsikra. Argentína, és egész dél-Amerikában rengeteg pick-up és nagy SUV található, amik közöl, sokat csak itt gyártanak például az összes VW Amarok Argentínából származik. (még az európai is) benzin-kút sem volt a közelben (sem térerő) ezt is magunkkal kellet vinni a kocsik hátuljában.  A környéken sok alvó vulkán található (3-4 db.) Sok termálvíz és egy só tenger, ahol most Lítium bányákat építenek.  Nagyon szép helyeken jártunk, de egyszerűbb, ha képeket mutatok:

Lesz képgaléria, ha a képeket feltudtam tölteni. (160 kép)

Vigyázat, gigaposzt következik! Legalábbis ezt éreztem miközben írtam, visszaolvasva nem olyan nagy, de a képeket nézzétek meg itt külön! Van belőle 285. És ebben még benne sincsenek azok a dolgok, amikre az ember csak később emlékszik vissza, az Igazi Emlékek. Remélem azt is leírom majd egyszer.

Minden fogadó országnak van 2-3 választható utazása, amit a Rotary szervez, néha külsős cégekkel néha csak saját tapasztalataira alapozva. Még Carlos Pazban megkaptuk az információkat az első Argentínai utazásról.  Itt 3 túrán vehetünk részt: a Déli, az Északi, és a Buenos Airesi túrán, amin csak kevesen vesznek részt. (mindenki eljut valahogy oda egyedül)

 Két magyar, két zászló, és egy gleccser

Szóval kaptunk egy 4 oldalas tájékoztatót, és miután a Rotary felhívta a figyelmünket, hogy ne haljunk meg, és nem vezethetünk repülőt, hidakról leugrani tilos, mutattak egy pár képet. Ezek azonnal felkeltették az érdeklődést mindenkiben, de azaz érzésem, hogy sokan csak a társaságért vágytak az utazásra, mégha az rengeteg pénzbe is kerül.

Catamarcaiak

Két distric diákjai jöttek, összesen 58 ember, és 54 cserediák. Két emberről tudok, aki nem jött, egy Catamarcai, és egy Córdobai diák.

Velük fedeztem fel Argentína egyik felét

A túra 17 napos, Catamarcaiaknak 18, a 2x6 órás buszút és az e közötti várakozás miatt. Északi túra, vagy Patagónia túra néven emlegetik, mert Argentína déli részét járjuk be itt, és mert Argentína déli része Patagónia.(jó mi!?) Patagónia a Rio Coloradótól délre eső terület, majdnem török országnyi méretű, ma csodálatos hegyeiről, tavairól, mezőiről és vad, óceáni partvidékéről híres világszerte. A területet spanyol hajósok fedezték fel még 1520-ban, de az őslakosok (mapuccsék) egészen a 19. szd.-ig ellenálltak.  Mind Argentína, mind Chile birtokol területeket itt, de az Argentin rész sokkal nagyobb. Mondhatni hatalmas. A teljes 17 napból 7 éjszakát és még sok nappali órát a buszon töltöttünk. Kis kitérőt is tettünk a tűzföldre, de nagyrészt Patagóniában maradtunk. Kezdjem?

 Ezen nincs rajta a világvége, de csak képzeljétek oda :)

0.nap  Catamarca – Córdoba.

 Valójában féltem a túrától, tudtam, hogy vigyáznom kell majd, mert valójában mindenem, amim itt van, nálam volt. Az összes ruhám, fényképezőgép, videokamera, minden.  De szerencsém volt, tőlem nem loptak, semmit (de eltűnt egy laptop, egy fényképező gép, és pénz is másoktól.) A buszunk éjfélkor indult, 6 órás buszút után jött a másik félelmem. Meglesz –e szervezve a túra rendesen, vagy csak kiraknak minket, egykét városba, és csináljunk, amit akarunk.(előrebocsájtom meg volt szervezve) Szóval megérkeztünk, és indultunk is volna a gyülekezőhelyre, amit a lapon láthattunk.  Csak még ezen a kis csoporton (14 fő) belül is 3 féle változat volt jelen: 2. A buszmegállóról indul a túra 3. Egy Rotary-s eljön értünk és velünk marad, amíg az utazás el nem kezdődik. A valóságban eljött a Rotarys, és egy 3. helyről indult a busz, de a csoport fele az eredeti gyülekezőhelyről lett felvéve. Mikor ezeket letisztáztuk (még 7óra sincs) leadtuk a csomagjainkat egy megőrzőbe és beültünk egy kávézóba.  9-kor elindultunk sétálni a városba, nyakamban a pénzemmel, hátizsákban a fényképezővel. Az első benyomás nem sikerült valami jól, mert mint mindenhol itt is nagyon lerobbant a busz állomások környéke. De egy rövid 10 perces séta után már teljesen a belvárosban éreztük magunkat. Kicsit sétáltunk, nem városlátás jelleggel, inkább időtöltés céljából. 11 körül elsétáltunk a Rolling Travel által megadott találkozóhelyre, ahol van egy bevásárló központ és egy nagy tér. Itt találkozunk először a másik csoport cserediákjaival. 12:00

 Cordoba

1. nap Cordoba-Puerto Madryn

 Az éjszakai buszozáson teljesen átfagytunk, így délelőtt az enyhe időben is fáztunk. Most már az idő teljesen felmelegedett. Kezdünk vissza sétálni a buszállomásra, a csomagokért. A buszunk a közelben vár ránk, és miután bepakoljuk, a csomagjainkat felszállunk az 5 csillagos buszra. Ez a busz tényleg nagyon kényelmes, rengeteg a hely a lábnak, az ülések hátra dönthetőek majdnem teljes mértékig. Átmegyünk egy másik térre, felszáll a többi cserediák is, elindulunk a túrára. Az emberek nagy része már ismeri egymást, de mivel van vagy 20 cserediák egy másik districtből mindenki mozog a buszon, ismerkedik, sétál, hallgatózik, vagy mesél. Még mielőtt elindultunk volna már levélben megbeszéltük a másik magyar cserediákkal, hogy egymás mellett fogunk ülni. Foglaltam is egy helyet neki. A fejünk fölött lévő rekeszek, csomagtartók nagyon szűkek, alig lehet berakni egy táskát oda. Most 17 óra tiszta utazás fog következni, persze megálltunk egyszer vacsorázni és egy pár városon is áthaladtunk pár perces megállásokkal.

Puerto Madryn előtt 10 percel

2. nap Puerto Madryn

 Megérkezés után elfoglaljuk a szállást, mindenki lezuhanyozik (ez már hiányzott) és megebédelünk. Eddig csak egy pár pillantást vethettünk az itt található óceánpartra, ami gyönyörű volt, és mindenkit lenyűgözött. Már a hangulat teljesen felszabadult, bár a neveket még mindig tanuljuk. Érdekes, hogy az én nevemet gyorsan megtanulják, persze csak az Argentinokkal összehasonlítva, akik mindig Santihoz hasonlítják. A 19. szd. Puerto Madryn valamikor Argentína első Walesi települése. Ma már alig emlékeztet valami erre az örökségre, a város a nyári turizmus kedvelt strandoló helye, és délre induló luxus-hajók kikötője. Sok szállodát láthatunk, meleg időben napozhatunk és fürödhetünk az óceánban, a mi esetünkben ez nem volt lehetséges. A sok szél és hullám miatt az egyik legkedveltebb célpont a hullám lovasok és Sky-szörfösök (belőlük láttunk egyet a hideg ellenére is) számára Patagóniában. A város-túra után van egy szabad óránk, aztán eggyüt visszasétálunk a szállásra. Az idegen vezetés Spanyol nyelvű volt, nem nagyon értetem semmit, csak a fő szavakat. A tenger, vagyis óceán-parton csak sétáltunk és fényképezkedtünk.(lásd galéria) Mindenki nagyon izgatott a holnapi bálna-les miatt, ami egy választható program, azaz fizetni kell érte külön, de mindenki elmegy rá. Vacsora majd 11 órakor takarodó.

Még egy csoport kép

3. nap Puerto Madryn 

Bálna lesről már hallottam több féle véleményt is, jót is rosszat is. Volt, aki élete legjobb élményének élte meg, volt, aki unatkozott. A helyszín egy természetvédelmi terület, Vadlés-félsziget és a National Geographi szerint egy „középkori csatabárdhoz” hasonlít, de a valóságban inkább ez egy balta. Ide a Córdobai buszunkkal jövünk ki, mert körülbelül 80km.-re található a szállásunkkal. (ez egy óra buszút, oda-vissza 2, nincs rajta a térképen) a szárazföld élővilága elég szegényes, csak egy pár bokor található itt, de a környező vizek élővilága különösen gazdag. Itt találhatunk simabálnákat, kardszárnyú delfineket, elefántfókákat, oroszlánfókákat, Magellán-pingvineket és sok más madárfajt. Megérkezés után egyből indulunk a bálna lesre, de előtte kiosztják a mentő-mellényeket. A hajónk egy viszonylag nagy, 3 Honda motorral felszerelt „csónak”. Egy traktorral tolnak be minket a vízbe, majd onnan a saját motorjainkkal megyünk tovább, amik nem kétütemű hangos, füstölő valamik, hanem olyan motorok, amiket már kocsikban is használunk. Van egy kilátó rajta, amire egyszerre két ember mászhat fel, a többiek pedig lent ülnek, és hajó dőlésének elkerüléséért nem szabad a két oldal között változtatni. Ahol elsőnek leültél ott maradsz. Ezzel nincs is semmi baj, mindkét oldalon láttuk a bálnákat. Én még mielőtt láttam volna élőben a bálnákat, azt hittem, hogy majd mozognak, de nem, egyhelyben állnak uszonyukat a felszínre emelve.  Egyébként ezt a túrát meglehet csinálni kajakkal is, és akkor sokkal közelebb lehet menni. Ugyanebben a kis városban ebédelünk meg, és délután van 2 óra pihenőnk, amit fényképezéssel, sétálással töltünk. Délután még elmentünk egy sétára, egy távolabbi partra és láttunk fókákat, és pingvineket.

Bálna...

Közel voltak... (a blog levágja a kép szélét, galéria itt)

4. nap Puerto Madryn-Calafate

Ez a nap is utazós, túrázós nap volt. A fő célpont, mint város Trelew volt, ami szintén egy walesi származású város,de ez meg is tartott valamit a származásából (ellenben P.M.-al) Itt megnéztünk egy őslénytani múzeumot, aminek a kiállítási része nem volt túl nagy, de a vécék szépek is tiszták voltak, a vendégkönyvben főleg erről írtak… Patagónia nagy része ma sivatag, de 250 millió évvel ezelőtt a klímája nedvesebb és melegebb volt. Ez mára teljesen megváltozott, a felgyűrődő Andok és a vulkáni működés fokozatosan megváltoztatta a tájat. A dinoszauruszok 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg itt és egészen 60 millió évvel ezelőttig itt is maradtak. Az üledékek és a vulkáni hamu pedig konzerválta maradványaikat. Délután még eljutottunk egy parkba, ahol pingvinek között járkálhatunk, kiépített utakon.  Itt inkább nézzétek meg a fotókat. Nagy élmény volt látni ezeket a botladozó madarakat, akik a legjobban a vízben érzik jól magukat. Ezután fojtattuk az utunkat, este megvacsoráztunk és egy éjszakát a buszom töltöttünk. (megint) a vacsoránál felhívták a figyelmet arra, hogy ne hozunk magunkkal fényképezőgépet, és nagy értékeket, a helyieket pedig ne „molesztáljuk”.

Buszon

5. nap Calafate

 Délben érkeztünk meg, egy szabad óra után egy „mindent-ehetsz” étteremben meg ebédeltünk, majd elfoglaltuk a szállást. Ezután egy szabad délután következett, sétálhattunk a városban, mivel ez egy nagyobb turistaváros, ahol a közbiztonság nagyobb, mint a legtöbb helyen Argentínában. Este vacsoráztunk, majd elmentünk egy Pub-ba az összes cserediákkal. 1-kor haza jöttünk, majd aludtunk és felkészültünk a holnapi napra.

Ezért jöttünk ebbe a városba

6. nap Calafata

 Egy laza nap következett, csak egy kis sétát tettünk egy közelben lévő nemzeti parkban, majd vissza jöttünk Calafatába, és egy szabad délutánt töltöttünk el megint.  A moreno-gleccserhez való közelsége miattt a turistaforgalom óriási, persze a város méretéhez viszonyítva. Lakossága nem éri el a 18000főt, ennek ellenére nagy a repülőtere, és jelentős nemzetközi elismertséggel rendelkezik.

7. nap Calafata –Gleccser túra

Ezen a napon megint elmentünk a nemzeti parkba, ami egy óra autó útnyira volt tőlünk. A Los Glacieres nemzeti park és ezen belül a Moreno-gleccser az ország legnagyobb látványoságainak eggyike. A park jelképe, a Moreno-gleccser az egyike azoknak a kevés gleccsereknek a földön, amik a globális felmelegedés ellenére évről-évre nőnek, egyre nagyobbak lesznek. Ez a hatalmas jégtömb, amely mély indigókép színű és több mint 60m.(!) magas, nyaranként menydörgéshez hasonlítható hangokkal szakad darabjaira, és a fél száz méterről lezuhanó jég darabok hullámjai még a parton nézelődőket is magukkal sodorhatják.  Egy óra gleccser nézés, és fényképezkedés után elindultunk hajóval a glecser megmászására. Mindenki felvette a legmelegebb ruháját, amire egyébként nem volt szükség, és elindultunk a fehér csúcsok felé.  Az erdőn és a parton átvágva egy ellenőrző ponthoz érkeztünk, ahol a csapatunkat 3 csoportra osztották. Mindenki kapot jég mászó talpakat, amiket a cipőre erősítettek.Ez egy mini-trekking volt, azaz csak egy másfél órát töltöttünk a gleccseren, de ez is élvezetes volt.  Fent sokan levették a kabátjukat (a mászás nem hagyott hidegen senkitJ) Egyébként itt rengeteg, kis víz folyást találtunk, aminek hihetetlenül tiszta vizét a helyszínen meglehetett inni. A túra végén pedig helyi teát (vagy almalevet) is felszolgáltak. Vissza úton nem történt semmi érdekes. Ezen az estén nem aludtunk, mert másnap reggel négykor indultunk és egésznap a buszon ültünk.

8. nap Calafata- Ushuaia

Ezen a napon tulajdonképpen elhagyjuk Patagóniát, és Argentínát is, mivel az út megrövidítése végett átmegyünk Chilébe.(valójában ez az egyetlen út vezet ide, nem tudtuk volna Chilét kihagyni, csak ha repülővel megyünk.) Az utazás idáig nagyon jól volt megszervezve, mindig a megígért időre érkeztünk, a buszozás volt az egyetlen olyan dolog, ami szürkévé tehette volna a napjainkat, de nem tette. De ezen a napon nem volt megadva pontos érkezés, mivel ez nem a Rolling Traveltől, hanem a Chilei határátkeléstől függött. Reggel megérkeztünk a határra, mindenki egyesével belépési engedélyt kért és kapott, majd a csomagok átvizsgálása után folytattuk az utunkat. Ez egyébként Dél-Amerika legkalandosabb útja, ahol 10 évvel ezelőtt még csak elvétve találkozhattunk autóssal. Ez mára megváltozott, és hamarosan betonborítást is kap majd az út (igen, nincsen semmilyen beton, vagy burkolat az úton) Itt az autós találkozhat struccszerű nandukkal, vagy birkákkal az úton. Mi is találkoztunk mind a kettővel, és sajnos mivel elől ültem, láthattam egy nandu és kicsinyei elgázolását. A busz nagy súlya miatt nem tudott elégé lelassulni a rémültében ledermedt nandu pedig a busz alá és mellé csapódott. Az úticél egyébként a világ leg délibb városa Ushuaia, ahova késő este érkeztünk meg.

ushuaia

9. nap Ushuaia 

A tűzföld szigetvilága bizonyos értelemben Patagónia meghosszabbítása, mégis önálló terület a kontinens legvégén. Két részre van felosztva: a ritkán lakott Chilei, és a sűrűn lakott Argentin terület. A nevét az európai felfedezők, kalandorok adták neki a 19 sz.-ban (mint például Charles Darwin és Richard Henry Dana), akik hajóikról a „kenus indiánok” meleget adó tüzeit láthatták a hajóikról. Harminc évvel ezelőtt Ushuaia, az akkor mindössze 7000 lakosú városka hadikészültségben állt, mivel az argentin és a chilei katonai diktatúra közt viszály tört ki a Beagle-csatorna három szigete miatt. Ma a város robbanásszerűen fejlődik, és a Drake-átjáró viharos vizein keresztül az Antarktiszra tartó hajóutak fő csomópontjának számít. Reggeli után kisétáltunk a városba, és megint szabad program volt egész délelőtt, a vámmentes kereskedelem, és a híres helyi kézművesség miatt. Délután egy busz-túra a környező hegyekben majd visszatérés a szállásra, vacsora, és egy éjszaka alvás nélkül. Ez után a nap után éjszaka már nem is aludtunk többet.

10. nap Ushuaia

 Elsősorban a város környéke az, amiért érdemes megállni Ushuaiában. A helyi látványosságok közé tartozik az Estancia Harberton történelmi farmja és Argentína első partvidéki természetvédelmi körzete, a Parque Nacional Tierra del Fuego (tűzföld nemzeti park). A 10. napunk buszon alvásokkal és kis túrákon való részvétellel telt el. Egyébként meglepően csendesek voltunk egész nap a buszon, valószínűleg egy szót sem szóltunk, de az idegen vezetést sem hallgattuk, amit nem is érthettek volna ilyen állapotban. (az alkohol Ushuaiban meglepően olcsó, nem tartalmaz semmilyen adót) a park egyik fő látványossága a több mint 100k hód, (amit csak most tudtam meg) az 1940 évekből származik, amikor a prémjük kelendő árucikk volt, és a katonaság 50 darabot telepített Ushuaia környékén. Csúcsragadozók híján ezek elszaporodtak, és most fákat döntenek ki, amik az északi erdőktől eltérően nem sarjadnak ki újra.

11. nap Ushuaia- Esquel

Innentől rengeteg buszozás következik, mivel nagyon közel az Antarktiszitól térünk vissza busszal. Ugyanazt a Chilei utat tettük meg, mint pár nappal ezelőtt. Este vacsora, majd egész este buszozás. Amiért egész este tudtunk menni, az annak köszönhető, hogy két sofőr tartott velünk, akik felváltva vezettek és aludtak.

12. nap Esquel

Délután érkeztünk meg, és valójában csak fociztunk egy kicsit, majd éjszakázás és fojtattuk az utunkat Bariloche felé másnap kora reggel.

13. nap Esquel-San Carlos de Barilcohe

 Megint egy gyors túra, egy helyi tó meglátogatása, majd ebéd és folytattuk az utazásunkat Bariloche felé. Estefelé érkeztünk meg. Majd vacsora és este elmentünk egy Bowling pályára, itt töltöttük az éjszaka egyik felét.

14. nap Barilche

 Itt már szállodában aludtunk, sikerült is megszerezni a legnagyobb szobát (véletlenül, de büszkén) Elmentünk egy busz túrára, és egy híres kilátó helyre, majd egy kisvárosba El Bolsónba, ami teljes ellentéte a fiatalok által elözönlött, atom-energiakutató központ Barilochénak.  Az estét megint kint töltöttük, egy szórakozó helyen.

15. nap Bariloche- San Martin de los Andes.

 Reggel a csomagokat felpakoltuk a saját buszunkra, és átsétáltunk a buszállomásra, ahonnan egy másik busz szállított volna végig minket egy természetvédelmi területen, ahol túráztunk is volna, de az eső miatt ez elmaradt. Megérkezés után nem tudtunk kimenni az eső miatt, így egy délutánt itt töltöttünk.

16.nap  San Martin de los Andes.- Cordoba

 Tíz óra körül indultunk és az egész napot a buszon töltöttük.

17. nap Córdoba- Catamarca

 Délután egy órákkor megérkeztünk, búcsúzás, majd 3-kor a Catamarcai diákok együtt indultak tovább.

Kép galéria

 Minden szombaton van egy túra a hegyekben, amire minden cserediák jöhet, ha van kedve vagy ideje. Ez többnyire ugyanazt az útvonalat járja be, de már voltunk a közeli városok magasabb hegyein is. De az itteni túrák is különbözőek (Catamarca környékén), mivel több út közül választhatunk. Fényképező gépet nem viszek a nagy por miatt. Persze volt már fent a nagy Canon is, amikor majdnem az összes cserediák eljött, de azt a túrát nem tudtuk befejezni, eltévedtünk.

Általában én, Bas és Guillaume megyünk. Cacho, az itteni keresztapánk visz ki minket a pick-upja hátulján. Mostanában elég gyakran futunk, és nem sétálunk, főleg tegnap, amikor egy nagyobb esőzés miatt sietnünk is kellett. Bár ekkor szétvált a csapat, egy túravezető elvitt minket egy hosszabb útra, futva, még a felnőttek a rövidebb úton gyalogoltak. Végül majdnem egyszerre értünk a túra végére, csak mi jobban elfáradtunk.

Terveznek egy igazi túlélő túrát is a magasabb hegyekben, ami 4 napig tartana, és teljesen el lennénk zárva a világtól.

Kis érdekesség a kommunikációról.  Itt nem nagyon beszélünk még igazi, rendes spanyolt. Persze tudunk beszélgetni, megértjük a lényeget, de rengeteg ismeretlen szót használnak, ezért mindig érdekes beszélgetni egy Argentinnal. De az a legrosszabb, amikor egy tanár megpróbál angolul beszélni hozzánk, és ezt még annyira sem értjük meg, mintha kínaiul beszélne. Ez azért van, mivel csak nagyon kevés szót tudnak, és olyanokat, amiket mi már rég ismerünk spanyolul. És ráadásul elválasztani a két nyelvet (az akcentus miatt) teljesen lehetetlenné teszi a megértést. Ilyenkor mindig mondjuk, hogy beszéljenek csak spanyolul, mert gyakorolnunk kell a nyelvet. Valójában a cserediákokkal spanyol angolt beszélünk (spanglish), de legalább megértjük egymást.

Még egy vicces történet, nem az én iskolámból. Két (most már 3) cserediák jött az Egyesült Államokból. Közülük Sarahról akarok most beszélni, aki nyilván valóan tökéletesen beszél angolul, de még is kapott egy 7-est az iskolában. (Azt itteni pontozási rendszer 1-10 tart, 6 tol bukás, ez így olyan 2-esnek felel meg.) Ráadásul valamilyen szövegértési feladat volt, amit nem nagyon lehet elrontania egy anyanyelvűnek. Az osztályban egyébként lettek 10 esek bőven.  Szóval a történet valójában úgy kezdődött, hogy kijavította a tanárt valamilyen egyszerű dologban, amiben tévedett, ő meg nem akarta elfogadni a tévedését, így a helyzet komikussá vált az osztály előtt. Itt a kijavítás nagy sértés lehet, mert minket sem javítanak ki túl gyakran, még ha kérjük, akkor se. Persze egy-két ember, akivel jóban vagyunk, azokkal még a kisejtést is gyakorolhatjuk, de mások csak megkérik, hogy ismételd meg, és ha meg is értik, annyiban hagyják.  

 Jövő héten indulok az első nagy utazásra Argentínában, viszek fényképezőt, videó kamerát és a 17 napos túra után egy nagy képes-postot fogok létrehozni a blogon.  Ma kaptam egy levelet, hogy nem vagyok megerősítve az utazásra, és azok az emberek, akiknek nincsen jegyük, nekem még nem küldtek, nem vehetnek részt. Valami probléma van a szülői engedélyemmel…

Ha még nem írtam volna róla, a Rotary fizeti nekünk az olyan aktivitásokat, amik Argentínához kötődnek. Ilyen három is van: néptánc, gitár, tangó. Először a gitárt vettem fel, „mert milyen király már az” meg mert „mindenki jár gitározni, de aztán feliratkoztam a tangóra is, mert csak meg kell ismerni az itteni szokásokat. Szóval hétfő kedd gitár délutánonként, hétfő szerda tangó esténként. Az iskolában is lehetett választani sportot, így ott kosárlabdázok keddenként és péntekenként. Meg járok edzőterembe, van egy mindennapra szóló bérletem. Minden nap nem tudok menni, de a 3 és 6 nap közötti bérlet árban való eltérése 190 Ft-volt… Ezért elég fáradt vagyok az iskolában, de az időmet teljesen kitöltöttem, mert ezen kívül cserediákokkal és helyiekkel is elüldögélünk, és semmit nem csinálunk egy-egy kioszkban.

Van egy ilyen sztereotípia, hogy Argentína olcsó. Olcsó itt élni, olcsó itt vásárolni satöbbi. Ez nem igaz. Például mert a ruhák ára 1,5x az otthonihoz képest. Az elektronikai eszközök is körülbelül ennyivel drágábbak. Az iskolákért fizetni kell, mégpedig sokat. Az élelmiszer ugyanannyiba kerül, mint itthon, de most jön a csavar, mert sokkal kevesebbet keresnek. Aki jól akar élni, az nem választhat olyan munkát, amivel beállhatsz egy munkahelyre és stabilan érezheted magad. Itt mindenki elad, vagy olyat csinál, amit más nem tud. Kivétel az ügyvédek, orvosok, de köztük is óriási a különbség. Akinek van, saját érdekeltsége annak jobban megy értelemszerűen. Például az én családom vizet palackoz és kioszkot vezet. De van két ügyvéd család, egy másik család étteremmel, egy, aki számítógép boltot vezet, plusz a keresztapámnak is van egy számítógép szerviz/boltja, vagy van, aki követ bányász például. Vagyis bányásztat.

Majdnem minden Amerikainak van egy Ipodja, de még az európai cserediákok felének is van Iphone vagy valamelyik Ipod, amivel zenét hallgathatnak. Eddig sose értettem, hogy miért költ valaki 20-80 ezret egy kis vagy egy nagy (160gb) zenelejátszóra, de a Córdobai találkozó után elkezdtem megérteni. Akinek volt egy laptopja az elkezdte gyűjteni a zenéket az emberektől, mindenki cserélt mindenkivel. Engem is megkérdeztek, hogy hol van az Ipodom, és amikor mondtam, hogy nincs akkor elég furcsán néztek rám. Akkor te, hogy hallgatsz zenét? Hát otthon a telefonommal…  itt sehogy.ÁÁá akkor Iphoneod van. Nem.

Aztán én is elkértem itthon egy Ipodot, hogy legyen egy kevés zeném. Szóval letöltöttek 30,8 órányi zenét (ez 11200 zeneszám és 50 valahány GB.) És tényleg, alig találok olyan zenét ami ne lenne már meg nekem. :D

Tegnap megint volt egy cserediák-találkozó, de most az én házamban. Az ötletet eredetileg a családom adta, nekem csak az embereket kellet meghívnom. A lényeg az, hogy jól éreztük magunkat és jót ettünk. Szomorú hír, hogy Thomasnak (Dánia) egy korábbi térd sérülés miatt haza kell mennie egy műtétre, és csak 2 hónap múlva jöhet vissza, ha visszajön.

Na, most akkor egy friss hír. Börtönlázadás volt Catamarcában.  Részleteket nem tudok, de egy ember meghalt, a fél börtön meg leégett, ezért most a városban egy ideiglenes börtönt állítottak fel, egy volt hotel helyén. Az ablakokat berácsozták, a járdát és a bejáratot 2m magas kordon és 20-30 rendőr őrzi, de azt mondják, hogy az igazi erő bent van, és valószínűleg így is van, már amennyire be lehet látni az ajtón.  Múltkor említettem, hogy a város tele van rendőrökkel. Ez így nem teljesen igaz, vannak városrészek, ahova a rendőr nem megy és nem is mehet, ha nem akarja kockáztatni az életét. És nem akarják, ezért oda én se mehetek. De nem is baj, furcsa helyek Magyarországon is vannak.

A közlekedés itt veszélyes, a vak is látja, de nem gondoltam volna, hogy látni is fogok balesetet. Azért nem mert gyorsan mennek, és nem figyelnek egymásra, de mindenki figyel magára. Ők sem akarnak azért meghalni. Ez alól kivétel az a motoros, akit tegnap előtt ütöttek el egy kereszteződésben. Ez így nem igaz, mert ketten voltak, és inkább elütette magát.  Szóval jobbra akart lekanyarodni (utólag így gondolom), de nem használt irányjelzőt és az út bal oldalára húzódott/tak. Szóval egy fehér VW kicsit még gyorsított is mielőtt összeértek volna. Elég nagy szerencséjük volt, még a lába sem tört el senkinek. A VW egy lámpával könnyebb lett, az ajtaját pedig az IQ betyár méltatlankodva rúgta egy modernebb formára, dühéből…

Sokan kérdezik, hogy van-e honvágyam, haza akarok-e menni és ilyenek. Erre csak egy válasz van: Nem. Ha akarnék, akkor se mondanám, hogy igen már nagyon unalmas itt, be akarom fejezni. A másik oldalról meg a családom sincs otthon. Sokan tudjátok, hogy a nagybátyám és a családja Németországban él és dolgozik. De most a nagybátyám egy másik városban dolgozik, még a gyerekek az anyukákkal laknak. Pontosabban 4-ből, kettő, mert a többiek Magyarországon tanulnak Lóci Pannonhalmán, Ági Debrecenben. Szóval, ha most haza mennék, akkor találkoznék a szüleimmel. Nem, mert ők épp Amerikában vannak, egy nagy túrát csinálnak bérelt kocsival a Szabadság Hazájában. J Szóval 3-4 időzóna, 9 óra idő különbség és 5-10 óra repülő út van minden esetben köztünk.

Képek Itt

 Az argentinok mindig megtalálják az okot a szórakozásra. Legalábbis a fiatalok. Mióta megérkeztem minden héten különböző iskoláknak a szépségversenye volt megtartva, egyedül ma (péntek) nincsen ilyen. De ez nem is baj, csak két napja fejeződött be a diákhét, amiről itt is fogok írni egy pár mondatot. A végzős osztályba járók jövő héten indulnak egy utolsó, nagy „kocsmatúrára” Barilochebe, amiről a Rotary a cserediákokat eltiltotta az egész országban. Elég jó indokkal.

Szóval diák hét. Ez nem is egy igazi diák hét, inkább a diákok döntötték el, hogy az legyen, mert az iskola ugyanúgy meg van tartva, de csak az alsó évfolyamok mennek iskolába. Meg az én osztályomból páran. A helyszín El Rodeo, 6 napos program. A város egy átlagos hétköznapon teljesen kihalt, de ilyenkor és nyáron tele van diákokkal és rendőrökkel. A rendőrök mindenütt ott vannak, ami jó érzés, meg nem is. Egyik oldalról mindig biztonságban vagy, ha nem mész rossz helyre, de ha azt nézzük, hogy szükség is van rá, akkor már nem annyira jó.  Elég félelmetes látni néhány félig összevert embert hátra csavart karral, 3-4 rendőr által „kísérve” el a tömegből, ami gyakran megtörténik. Úgy a verekedés kezdetét követően 15 másodperc alatt ott a rendőrség, egy pár rövid percig várnak az erősítésre és vége is van mindennek. Ennek ellenére egy fiút megkéseltek a héten, ő most korházban van, de túlélte. Drogok elégé a felszínen vannak, mármint nem csak a legális, hanem az illegálisak is. A kemény drogokat persze nagyon keményen büntetik, most is elkaptak egy csapatot, akik LSD-t próbált árulni. Részleteket nem tudok, de egy kis cikk megjelent róla az újságban.

Ami még komoly probléma, az a vezetés. Sok fiatal vezet, sokan részegen, sokan engedély nélkül. Próbálok keresni egy képet ahol, látszik a sok kanyargós út szakadékokkal.  Amikor hazafelé jöttünk Omárral, láttunk egy kocsit az árokban, valószínűleg aznap este került oda. Beszélnek is róla sokat, tv-ben, újságban, de sok fiatal fiúnak, lánynak van vezetői engedélye így is. 

 Most érkeztem haza Córdobából, ahol az első orientációt tartotta a Rotary. Egy kisbusszal utaztunk 6 órát, oda-vissza 12 őt, de a várost nem nézhettük meg. Tudom, nem azért mentünk oda, de egy kicsit nem lett volna rossz kimenni. Itt 1 500 000 ember él, de ebbe beleszámolják a kisvárosokat is, ahol kb. 30 cserediák él. Ellentétben Catamarcával, itt mindenkinek 20 percet kell utazni egy találkozásért. Azt mondják nagyon szép hely, remélem így is van, ezt nem láthattam a saját szememmel.

Az orientáció egy szállodában volt megtartva, ki bérelték egy hétvégére, így csak mi voltunk ott egyedül. 60-an. J  Nagyon szép hely, minden új, szépen van berendezve, egy tó partjára épült, és mivel itt egy kicsit többet esik az eső, mint az én városomban, fű is volt a parkban.  Most találkoztam először az itteni szervezőkkel, akik orvosok, ügyvédek, kereskedők.  Ezen a találkozón nem csak külföldi, hanem argentin cserediákok is érkeztek, akik most indulnak más országokba, főleg Német országba, Amerikába, 2-en Magyarországra, és még egy pár helyre.

A district a 4815-ös számot viseli (Magyarország 1911), de mivel ez egy nagyobb ország több ember is jön ide, több districtet is létrehoztak. Péntek reggel indultunk, délre megérkeztünk, szobafoglalás és ismerkedés 17:30-ig, amikor kávé szünetet tartottunk (tudom-tudom nem is csináltunk semmit), majd 6-tól megnyitó. Mindenki bemutatkozott majd, az alapvető dolgok tisztázása: nem drogozunk, nem iszunk, nem vezetünk kocsit. Mindent két nyelven, kivetítve egy prezentációval. Majd jöttek a veszélyes dolgoktól való eltiltás: tetoválás: fertőzés veszély, hidakról való leugrálás: életveszély. Felhívták rá a figyelmünket, hogy ezek már mind megtörténtek, nem véletlenül mondják most el. Ez azért egy kicsit furcsa volt, mert a repülőgépek vezetésétől is eltiltanak, nem tudom ki miatt, de szívesen találkoznék vele. J

Itt már elég sok embernek van jogosítványa, nekem is, de ezeket most nem használhatjuk. Nem tudom hogy, de felvetődött a kérdés, hogy volt-e már valakinek gondja a rendőrökkel. Persze ez csak egymás között nem az összes cserediákkal.  Egy amerikai lány mondta, hogy neki igen, egyszer 50 helyet 70 elment a város szélén, ami nagy sebesség túllépésnek számít. Megállították, kérték a jogosítványát, de az nem volt. Teljes beleéléssel mesélte, hogy menyire megijedt és hogy ki kellett hívni az anyukáját és milyen kellemetlen volt. Meg is kérdeztem, hogy mért ilyen nagy baj, ha valaki véletlenül otthon hagyja a jogosítványát, és csak ekkor értettem meg, hogy nem is volt jogosítványa. ÁÁÁÁ így már értem… J

Ezután kettévált a csapat, külföldiekre, és argentinokra. Minket ismertettek az egyik legjobb túra részleteivel, amin Argentínában részt lehet venni és amiről remélem, hogy sok képet és betűt láthattok majd ti is itt. Ezután tartottak egy bemutató spanyol órát, amin én nem tudok részt venni a távolság miatt. De itt is van elég spanyol-tanulási lehetőség.

Este kis-tehetség-kutató-vetélkedő, amin egy fiú megmutatta, milyen gyorsan tudja kirakni a Rubik kockát. Körülbelül 25 másodperc. És ugyanezt egy kicsit lassabban megcsinálja a háta mögött is. Jó mi?

Majd alvás, reggel prezentációk előadása, délután „sportfoglalkozás”, majd vacsora. Eközben folyamatosan névjegy-kártya csere, kitűző csere, fényképezkedés. Délutáni program fociból, és mindenféle más játékból ált. Ezen a héten van a diák hét, mindenki elutazott egy kis városba, aminek a neve el Rodeó. Én is fogok menni, ezen a délután indulok. Most ennyi jutott az eszembe, remélem élveztétek.

U.i: Az itteni keresztapám valószínűleg megváltozik egészség ügyi problémák miatt.

A képeket itt érhetitek el.

 Ezen a héten megérkezett az összes cserediák, már mindenki iskolába jár, már ismerjük egymást. Kétszer már összejött a csapat, egyszer egy cserediák lakásán, legutóbb pedig a hegyekben túráztunk együtt, ami sokkal nagyobb élményvolt. Körülbelül 20-an lehettünk ezen a túrán. Akik nem tudták az utat azok elől, akik tudták az utat hátul mentek, ezért a csúcsra nem értünk fel, de nagyon jól éreztük magunkat. :D

Most is sok képet készítettem, körülbelül most 700 fényképnél tartok, ezért elindítottam egy válogatás mappát a Picasan: blog válogatás néven.

Elég sok a program, hétköznaponként iskola, hétvégén pedig a család próbál elfoglalni. Jövő héten sport hét lesz, Elia (a fogadó anyukám) látja el a Catamarcába érkező gyerekeket étel-csomagokkal, amit itthon külön kell előkészíteni és lefóliázni. Ebből 730 darabot készítünk. A blogot nehéz frissíteni, egyrészt mert itt gyakran elmegy a net, másrészt próbálnak annyit foglalkozni velem, hogy ne unatkozzak. És az nem kevés.

Omar (fogadó apuka) legjobb barátjának, akiről már írtam ezelőtt egy pár sort (ő vele repültem Buenos Aires-ből Catamarcába), a hétvégén volt a születésnapja. Erre engem is elvittek, viszont Cachoval hamarabb jöttünk el, a cserediákok kirándulása miatt. Ezt egyébként minden héten, szombaton 3-órakkor meg fogjuk ismételni. Na, szóval Walter most lett 42 éves (úgy halottam 52, de ahhoz nagyon jól tartja magát), igazi autóversenyző. A vendég ebédlőben (igen igen) a falak tele vannak rakva kupákkal, képekkel, felborult/összetört rally-kocsikkal. De ami a legjobban tetszett nekem, az a poszter a Dakarról. Ugyanis ott is volt. Nem semmi. Itt kocsikkal kereskedik, Volkswageneket ad el.

Már törzshelyünk is van a városban, amit 2 naponta felkeresünk délutánonként. J

A címet nem hiszem, hogy sokan igazából megértették volna (csak 4-5 ember), mert csak nekik meséltem eddig a Catamarcai földrengésről. Sajnos csak a tényt tudom közölni, hogy ilyen is volt, mert végig aludtam az egészet. Pontosabban felkeltem megnéztem az időt, de nem vettem észre semmi különöset. Egy pár nappal ezelőtt, az iskolában volt egy földrengésriadókészültségellenőrzőpróba, ahol mindenkinek ki kellet mennie az udvarra, de valahogy azt akkor nem tudtam komolyan venni. 

U.i.: A képeket ezen a linken érhetitek el.

 Már a harmadik hetemet fogom itt tölteni, kezdenek kialakulni a szokásaim. Hétköznaponként 6-kor kelek, iskola délig, majd saját program. A cserediákok folyamatosan érkeznek, az iskolámban már 4-en vagyunk. Mindenki külön osztályba jár, nem is találkozunk egymással, csak szünetekben egyszer-egyszer.  Hétfőn nem volt iskola, nem volt semmi programom, így gyorsan beleegyeztem egy túrába, a hegyekbe. Edward szülei jöttek értem kocsival, és azonnal szóltak, hogy vegyek fel hosszú nadrágot, kabátot és még egy pulóvert, mert fázni fogok. Ezután elindultunk a hegyek felé. Út közben elmondták, Catamrcát hegyek veszik körül, mind a két oldalon, és télen, amikor csak 20-30 C van, nem esik semmi eső.

Ez valójában nem is túra volt, mivel végig kocsival mentünk, inkább valamilyen kirándulás. Az út elején megkérdezték, hogy szoktam-e rosszul lenni a kocsiban –nem szoktam-, mert múltkor egy másik cserediák nem bírta ki az utat felfelé.  Ekkor még nem tudtam, de később kiderült, azért nem olyan rossz egy ilyen úton utazni. Inkább csak meredek, de mivel senki nem akar meghalni egy szakadékban, az emberek lassan mennek. Út közben az idő gyorsan lehűlt, az út vége felé havat is láttunk.  Catamarca egyik leghíresebb helye, ahol most éppen havazik, 4000 m-en található. A kilátás nagyon szép, de nem tudom megmutatni nektek, mert a fényképezőm lemerült.  Egyébként, ez a hó már olvadozott, jeges volt, nem olyan nagy élmény ezzel játszani. De a hely nagyon szép. 

Este volt egy grill parti sok Rotary taggal, körülbelül 20-an lehettünk. Az az érzésem, hogy az összes Argentin vagy játszik gitáron vagy tud énekelni. Mármint van, egy-kettő aki nagyon jól, de az átlag is sokkal jobb, mint itthon.

20 embernek… :O

 Ami nagyon eltérő, azaz emberek életvitele. Gyakran éjjel 1-kor fekszenek le, de 6 már fent vannak. Délután mindenki nagyon fáradt, az üzletek be vannak csukva, a város kiürül. Ezen a héten nem csináltam semmi különöset, iskolába jártam, a városban sétáltam és így tovább.

Most már minden nap lesz egy post, akkor is, ha nem csináltam semmit, mert képes lennék elhanyagolni az írást. 

Kis érdekesség: sokan mondták, hogy a cserediákok milyen gyorsan szednek fel pár (sok) kilót. Ennek persze nagyon egyszerű az indoka, mindenki szeretne kedveskedni a külföldieknek. Ezek után születnek a különféle rémtörténetek, mint például „a barátom 10 kilót hízott 10 nap alatt” és így tovább. Most már itt az enyém is, ami mint minden másik, nem velem történt meg, hanem egy másik cserediákkal. Ez Edwarddal történt meg, akiről már írtam korábban a blogon. Ő korházba került az evés miatt, de nem túl súly, vagy cukorbetegség által, hanem egyszerűen a mennyisége miatt. Egy egész éjszakát kellett bent töltenie, kapott egy kevés infúziót és már mehetett is haza. Na, szóval betegre ette magát… JJJ 

Pénteken -teljesen váratlanul- megérkezett egy volt cserediák a családomhoz. Németországból jött, 2 évvel ezelőtt töltött itt 1 tanévet. Elég sokat mesélt az itt létéről, amiket most nem írok le ide. De a lényeg az, hogy őt haza küldték, egy teljes héttel hamarabb, mint ahogy rendesen mennie kellett volna. Ez azt jelentette, hogy ugyanazzal a géppel utazhatott, mint amivel ment volna eredetileg.  Az utolsó két év elég érdekes lehetet, mert a 2-évvel ezelőtti csoportból 6 embert küldtek haza a 24-ből. A tavalyiban, egy amerikai cserediák terhes lett, ő kilépett a programból, és Catamarcában maradt. Egy érdekes történet Hans haza küldése –nekem- ,mert én két oldalról is halottam. Na, ezt megpróbálom nektek most elmesélni. 

Bas, Carlitos, Sarah - Cserediákok

Első történet (sértett felől):

Az év vége előtt két héttel volt a north trip, amin a cserediákok együtt vesznek részt. Itt sok minden történik, de ne kalandozzunk el, mert majd erről máskor szeretnék írni, amikor már én is átéltem. Szóval ezen az utazáson egy buli után egy lány szobájában aludt, amikor észrevette valaki, hogy Hans eltűnt. Elkezdték keresni, benéztek minden szobába. Ha jól tudom a szoba zárva volt, kopogtattak, mire ő felkelt, a sietségtől a pólóját fordítva vette fel, a haja égnek ált, így a Córdobai Rotary a legrosszabbat feltételezte, ezért mindkettőjüknek mennie kellett.

Második történet:

Ez egy kicsit rövidebb: a lány teherbe esett…

A valóságot nem biztos, hogy valaha is megtudom, de ezt a két történetet halottam külön külön. J

Egyébként most orvosi egyetemet végez német országban, pszihiáter akar lenni. Sokat olvas, szeretne egy könyvet írni majd a jövőben és nagyon kedves embernek tűnik. Jah és volt nála egy újság Németországból, amit nem tudtam elolvasni ezért itt egy kép a címlapról J

Kit érdekel Kadhafi?

 Ui.: Itt elég szeles az idő, az internet kapcsolat gyakran teljesen megszűnik és az utolsó napokban, ha van, akkor is nagyon lassú. Gyakran van áramszünet, ilyenkor az egész város sötétbe borul.

Most egy pár napja nem írtam semmit, Ezért most csinálok egy gyors összefoglalót képekkel.  Minden nap járok iskolába, ahol a diákoktól keveset tőlem meg semmit nem kérnek számon. Az osztályom egy orvosira készülő osztály, (ezt mondta az angol tanár, de senki nem erősített meg ebben), sok biológia órájuk van. Ez az egyetlen tantárgy, amire hordanak könyvet, de ez a könyv elég nagy és tényleg komolynak tűnik. A hét első 3 napján csak 3x1,5h tanóra volt, így már délre otthon voltam, csütörtökön 4, pénteken pedig 5 óránk volt, ami otthon 10 órának felelne meg. De még így is nagyon hamar (13:25) vége van az iskolának. Ez persze azzal jár, hogy nagyon korán kelünk, és szinte nem is reggelizünk.

A beszédem nagyon sokat fejlődött, de sajnos inkább csak az angol, mivel ezzel tudok igazából beszélni valakivel és ez által fejleszteni a beszédemet. A spanyolom is halad, de a beszédből nem sokat értek, és engem sem nagyon értenek meg. Félreértés is volt már, például ma, amikor azt kérdeztem most vége van-e az iskolának mondták, hogy igen persze. Aztán kiderült, van még egy óra, de én ezt csak most tudtam meg…

Hétfőn nem lesz iskola egy nemzeti ünnep miatt. A tanárok nem csak elnézőek a diákokkal, ők is szívesen lógnak a saját óráikról. Nekem meséltek olyat, hogy a tanárral kártyáztak órán, velem meg egy csoportképet csináltak a biológia óra közepén. A közepén. Nem is emlékszem tulajdonképpen, mikor kerültem a terem másik oldalára…

A Rotary itteni cserediákokért felelős elnöke elvitt minket egy kis túrára a hegyekbe, ami nagyon élvezetes volt. Sokszor kellet erősen kapaszkodnunk, volt, amikor 15 cm széles kis beton falakat használtunk járdának, sok volt a por, az erdőben a lovak szabadon kóboroltak. 10 km-re voltunk az itteni legmagasabb hegycsúcstól, ami 4600(!) m magasan van.

A túrán elég sokan voltunk, így a cserediákok csak a pick-up hátuljára fértek fel. Elég izgalmas volt 5-en utazni egy ilyen helyen. A belga fiúnak a szél elvitte a sapkáját, megállni nem tudtunk érte. Nem kérdeztem meg, hogy menyivel mentünk, de szerintem, 160-180 Km/h lehetett. A szél ekkora sebességnél - ha felállsz – hihetetlenül erős. Ezt ki kellene próbálnia mindenkinek J

Itt most a levegő nagyon lehűlt, elkezdtünk fűteni, nagyon erős szél fúj, ami múltkor leállította az internet elérést. Catamarca egy elég kis város, ezért nagyon megijedtem ma reggel, amikor az újságok főoldalán egy iskolában (nem az enyémben) történt gyilkosságról írtak. Eddig senkivel nem találkoztam, aki ismerte volna a lányt, de ez azért félelmetes ilyen kis távolságban. Amennyit értettem a beszédükből: indulatból követték el, késsel. A címlapokon van egy kép egy másik lányról, akit véres ruhában kísérnek ki az iskolából.

Ui.: Az idő nagy részében az internet megfelelően működik, de amikor ezt olvassátok, pont nehezen lehet netezni.

 Gondoltam kiszámolom, hány nap van hátra az itt létemből, és egy elég érdekes számot kaptam. Holnaptól 300 nap.

Megérkezett a belga cserediák.

A catamarcai időjárás elég szeszélyes, napközben nagyon meleg, este nagyon hideg. Mára szereztem egy második takarót, de reggel megint dideregve ébredtem.  Tegnap megvettem az egyenruhámat az iskolába (majd lesz róla kép), ahonnan most érkeztem haza. A legtöbb tanár a Carmenban fiatal, és kevés férfi tanít itt. Az iskola egy kívülről szépen karbantartott épület, aminek a közepén egy nagy udvar található. Az udvar körül két szinten helyezkednek el a termek, irodák, és a tanári szoba. Egyedül a két sportterem található az udvar és a termek mögött. Fél nyolckor megszólal a csengő, ekkor a diákok felsorakoznak a termek előtt, meghallgatják az igazgató, és az igazgató helyettes nő beszédét, felhúzzák a zászlót, majd visszamennek a terembe tanulni.  

Most egy kicsit az itteniek vezetési stílusáról akarok beszélni. Ezután gondolom, érzitek, hogy gyorsabbak, mint mi. Beszélgettem az itteni cserediákokkal és ők is mondták, hogy mindenki gyorsan vezet, és ez itt már majdnem normális. Sok olyan kereszteződés van, ahol van zebra, de csak a kocsinak van lámpája, így vigyázni kell minden kereszteződésnél. (ha az autónak zöld a lámpája elsőbbsége van) Ez annyira szokássá vált itt, hogy egy autós sem enged át az úton, de amikor egy hullámnak vége, átmehetsz. A repülőtérről Catamarcáig van egy egyenes út, ami nem autópálya, de gyakran 200 km/h-val mennek rajta. Mármint el is érik ezt a sebességet. A legnagyobb gyorshajtás, amit eddig láttam az egy 40-es korlátozású kanyar 150-elvaló bevétele. Hmm… J

Az iskolában mindenki nagyon kedves volt, a büfés néni még ingyen kaját is adott. Az osztályom nagyon rendes, 2 lány beszél angolul (valamennyire), ők fordítanak spanyolra, tanítanak a nyelvre. Úgy érzem, hogy elég nagy az osztályközösség összetartó ereje, gyakran járnak el együtt szórakozni, sok csoportképük van és így tovább. A tanár diák kapcsolat teljesen más, mint itthon. Kedvelik egymást, sőt szinte barátok a tanárokkal, ennek ellenére nem figyelnek a tanár előadására. De mindenki sokat jegyzetel. Általában egy nagy füzetük van, amibe mindig új lapokat tesznek. Tankönyveket senkinél nem láttam.

Amiről eddig csak halottam itt és Magyarországon is példákat, azt itt láttam is. Mármint van egy lány az osztályban, aki még csak 17 éves, de már van egy lánya, akiről több képet is mutattak.

U.i: Fényképeket is mutatok a következő postban. J

Kezdjük a családommal, akikről már mutattam lent egy nem túl jó képet. Mielőtt elkezdeném bemutatni őket, jó, ha elmondom, hogy egy év alatt 3 családnál fogok élni és írni. Mindenkinél 3 hónapot töltök, általában ez idő alatt az emberek még toleránsak egymás szokásaival és ez után pedig kezdenek idegesítővé válni, ezért kell a családváltás. Ha jó családod van: hamar meg tanulsz beszélni, jól érzed magad. A másik oldalról csak annyit tudok, mint ti. J

Szóval Rivasék, ez a családnevük, 3 gyerek 2 felnőtt 1 cserediák és 1 kutya: név szerint Juan Cruz, Juan Ignacio, Camila, és a szülők Omar és Elia. Ők már gyakorlott fogadó szülők,  Ignacio szintén cserediák volt Belgiumban, Camila decemberben indul. Az egész család beutazta Európát, de csak spanyolul beszélnek, ami nem rossz, mert kényszerítve leszek a tanulásra.

Erre a tanévre érkező cserediákok közül én vagyok az első, aki megérkezett, összesen 14-en leszünk és már facebookról nagyjából ismerjük egymást. Ma érkezik egy fiú Belgiumból, holnap egy Mexikóból, holnapután egy Amerikából. Az előző tanévből már van itt egy fiú Új-zélandról, és egy egyetemista Német.

Már elkezdtek felkészíteni az Életre, elmondták, hogy a fényképezőre nagyon vigyázzak, olcsó telefont vegyek, ne beszéljek angolul az utcán, ne menjek ki siesta idején.

Az anyukának van egy büféje. (fenti kép) Az apuka bort és vizet készít, palackoz, és ad el. (amit itt nem látunk,de a jelenlegi fb profilkábenmen van víz :))

Az emberek időbeosztása teljesen más az időjárás miatt. Délig dolgoznak, utána siesta van 5-ig. Majd munka estig. Későn esznek, későn fekszenek le. A reggeli itt nem nagyon fontos, ennél egy picit fontosabb az ebéd, majd a legfontosabb a vacsora, ami hétvégenként akár éjjel egykor is kezdődhet.

Kevesebbet fogyaszt 100-on… J 

 Amikor itt mindenki lefekszik aludni délután, akkor én még teljesen éber vagyok, viszont esténként alig bírok ébren maradni. Még nem álltam át az itteni időre, ma reggel is 3-kor ébredtem és nem is aludtam vissza.

Yorck Christian Hesselbarth

 Az első napomon, azon kívül, hogy megérkeztem nem történt semmi nagydolog

Második nap nagy vonalakban: Egy kicsit lehűlt az idő, a napot eltakarták a felhők, ezért az első képek nem adják vissza azt a hangulatot, amilyen valójában. Catamarca nagyon száraz, növényzete kaktuszokból, bokrokból áll, olyan dolgokból, amik nem igényelnek sok vizet. Este grilleztünk, itt volt a cserediák program vezetője, és a család egy másik barátja. És itt volt még egy fiú Németországból, aki szintén rotaryval van itt, de nem a cserediák programmal, mivel azon a kora miatt (23) már nem vehet részt.

Harmadik nap: Ma választanak az Argentinok új elnököt, mindenki nagyon izgatott. A két testvéremet elkísértem választani majd az anyuka büféjében voltunk délután 4-ig. Délután a két itteni Rotary cserediákkal felmentünk a hegyekbe és kipróbáltam a  matet, ami egyfajta tea, de később írok róla többet.  

Ps.: Eddig egy picit száraznak érzem ezt az írás, de majd később bele jövök, személyessé fog válni és remélem élvezett lesz olvasni. Addig is maradjatok velem.

 Egy ilyen hosszú útnál, ami több mint 30 óra, jó, ha az embernek van lehetősége kiszállni, pihenni. Nekem erre 2-szer volt lehetőségem, a 3 repülőgép váltása között. Ferihegyről indultam az első állomásra, a Heathrow-ra. Ott 6 órát tölthettem el, de ebben a helyzetben ezt nem nagyon élveztem és nem is nagyon akartam. Minden repülőn adtak enni, és inni, valójában, ha az ember nem izgul, egész pihentető tud lenni ez az út. 

London Heathrow. Eég nagy:)

Londonból egy 777 Boeinggel mentem tovább Buenos Airesbe, aminek az elindulása egy pár percet késett. Ott adtak vacsorát, reggelit, a gépen kényelmesen lehetett ülni, és filmet nézni egy saját monitoron. A filmek választéka elég nagy volt, olyan 20 film és 50-60 sorozat és hír műsor közül lehetett választani.  Minden repülésnél van egy kisebb remegés fel és leszálláskor, ennél a gépnél is így volt. Amit belülről veszel észre az csak a gép szélessége (9 szék egymás mellet + 2 folyosó), és a felszállás hossza. Utazás közben 3-4 be kellett kapcsolni a biztonsági öveket, de komolyabb dolog nem volt leszállásig, amikor pár percen belül 3-szor gyorsan meg nem változtattuk helyzetünket. J

Sok volt a bolt.

 Meg volt építve.

Az elsőnél megijedtünk. Nem volt nagy zuhanás, Max 1-2 méter, elég ahhoz, hogy érezd: repülőn vagy. A második nagy volt. Nagyon nagy.  Az emberek egy kicsit sikoltoztak, a személyzet majdnem elesett, de kényszeredetten vigyorgott. A harmadik rántás szintén kisebb volt.  Ekkor a kapitány jelentkezett a rádión, elnézést kért a kellemetlenségekért, közölte velünk, hogy Buenos Airesben komoly vihar van (ekkor megijedtem) de lehet látni a viharfelhőket és ki tudja őket kerülni. Az üléstámlán látszott, hogy teszünk egy kis kört, majd Teljesen finoman letette a gépet.

Buenos Aires vihar előtt.

Buenos Airesben gyors vízum ellenőrzés után, felvettem a csomagomat és elindultam a váróba. Itt egy barátunk barátja várt engem és ő vitt át a másik repülő térre. A városból nem sokat láttam, minden Argentinnak az oldalsó ablakok sötétítve vannak, és az itteni tél miatt erősen esett a z eső a 20- 22 fokban. Másik repülő téren a fogadó családomnak egy barátjával, találkoztam, ős is Catamarcába utazott, és így együtt mehettünk. A vihar miatt a gép késett egy órát, de nem volt semmi gond.

Nem volt ez sem rossz B.A

Catamarcába egy Embrear 190-es repült, ami az egyik legmodernebb repülőgép manapság. Itt első osztályon utaztam, ami tényleg nagyon kényelmes. A Catamarcai tél egy picit enyhébb, 32 C volt amikor megérkeztem J. De egy  Ausztrál fiú megnyugtatott, hogy nyugi, amikor ő érkezett 45 C volt J

Catamarca

Utóirat: Amikor megérkeztem minden TV adón a Buenos Airesi vihar és jégeső ment, Öklömnyi jég darabokkal.

Na hol is vagyunk? Két hét múlva… Pontosabban 16 és fél nap múlva el fogok indulni életem valószínűleg legnagyobb útjára. Argentínába. Egyedül. Hogy beszélek-e spanyolul. Nehéz erre válaszolni, mert a válasz egyértelműen nem. Tanulok-e spanyolul? Igen. De nem régóta. Most inkább beszéljünk arról ami, már megtörtént. A programot a Rotary szervezi a középiskolai tanulmányaikat még be nem fejezett fiataloknak. Létezik rövid és hosszú utas lehetőség, a rövid két hónapra, hosszú egy évre utaztat ki. Sok papír kitöltése és 4 találkozó után fel tudod venni a kapcsolatot a fogadó családoddal, amiből 3 is van. Egyébként a 2. meghallgatás után küldik ki a papírjaidat külföldre az ottani családoknak. A többiről meg később. J