Jövő héten indulok az első nagy utazásra Argentínában, viszek fényképezőt, videó kamerát és a 17 napos túra után egy nagy képes-postot fogok létrehozni a blogon.  Ma kaptam egy levelet, hogy nem vagyok megerősítve az utazásra, és azok az emberek, akiknek nincsen jegyük, nekem még nem küldtek, nem vehetnek részt. Valami probléma van a szülői engedélyemmel…

Ha még nem írtam volna róla, a Rotary fizeti nekünk az olyan aktivitásokat, amik Argentínához kötődnek. Ilyen három is van: néptánc, gitár, tangó. Először a gitárt vettem fel, „mert milyen király már az” meg mert „mindenki jár gitározni, de aztán feliratkoztam a tangóra is, mert csak meg kell ismerni az itteni szokásokat. Szóval hétfő kedd gitár délutánonként, hétfő szerda tangó esténként. Az iskolában is lehetett választani sportot, így ott kosárlabdázok keddenként és péntekenként. Meg járok edzőterembe, van egy mindennapra szóló bérletem. Minden nap nem tudok menni, de a 3 és 6 nap közötti bérlet árban való eltérése 190 Ft-volt… Ezért elég fáradt vagyok az iskolában, de az időmet teljesen kitöltöttem, mert ezen kívül cserediákokkal és helyiekkel is elüldögélünk, és semmit nem csinálunk egy-egy kioszkban.

Van egy ilyen sztereotípia, hogy Argentína olcsó. Olcsó itt élni, olcsó itt vásárolni satöbbi. Ez nem igaz. Például mert a ruhák ára 1,5x az otthonihoz képest. Az elektronikai eszközök is körülbelül ennyivel drágábbak. Az iskolákért fizetni kell, mégpedig sokat. Az élelmiszer ugyanannyiba kerül, mint itthon, de most jön a csavar, mert sokkal kevesebbet keresnek. Aki jól akar élni, az nem választhat olyan munkát, amivel beállhatsz egy munkahelyre és stabilan érezheted magad. Itt mindenki elad, vagy olyat csinál, amit más nem tud. Kivétel az ügyvédek, orvosok, de köztük is óriási a különbség. Akinek van, saját érdekeltsége annak jobban megy értelemszerűen. Például az én családom vizet palackoz és kioszkot vezet. De van két ügyvéd család, egy másik család étteremmel, egy, aki számítógép boltot vezet, plusz a keresztapámnak is van egy számítógép szerviz/boltja, vagy van, aki követ bányász például. Vagyis bányásztat.

Majdnem minden Amerikainak van egy Ipodja, de még az európai cserediákok felének is van Iphone vagy valamelyik Ipod, amivel zenét hallgathatnak. Eddig sose értettem, hogy miért költ valaki 20-80 ezret egy kis vagy egy nagy (160gb) zenelejátszóra, de a Córdobai találkozó után elkezdtem megérteni. Akinek volt egy laptopja az elkezdte gyűjteni a zenéket az emberektől, mindenki cserélt mindenkivel. Engem is megkérdeztek, hogy hol van az Ipodom, és amikor mondtam, hogy nincs akkor elég furcsán néztek rám. Akkor te, hogy hallgatsz zenét? Hát otthon a telefonommal…  itt sehogy.ÁÁá akkor Iphoneod van. Nem.

Aztán én is elkértem itthon egy Ipodot, hogy legyen egy kevés zeném. Szóval letöltöttek 30,8 órányi zenét (ez 11200 zeneszám és 50 valahány GB.) És tényleg, alig találok olyan zenét ami ne lenne már meg nekem. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.