Minden szombaton van egy túra a hegyekben, amire minden cserediák jöhet, ha van kedve vagy ideje. Ez többnyire ugyanazt az útvonalat járja be, de már voltunk a közeli városok magasabb hegyein is. De az itteni túrák is különbözőek (Catamarca környékén), mivel több út közül választhatunk. Fényképező gépet nem viszek a nagy por miatt. Persze volt már fent a nagy Canon is, amikor majdnem az összes cserediák eljött, de azt a túrát nem tudtuk befejezni, eltévedtünk.

Általában én, Bas és Guillaume megyünk. Cacho, az itteni keresztapánk visz ki minket a pick-upja hátulján. Mostanában elég gyakran futunk, és nem sétálunk, főleg tegnap, amikor egy nagyobb esőzés miatt sietnünk is kellett. Bár ekkor szétvált a csapat, egy túravezető elvitt minket egy hosszabb útra, futva, még a felnőttek a rövidebb úton gyalogoltak. Végül majdnem egyszerre értünk a túra végére, csak mi jobban elfáradtunk.

Terveznek egy igazi túlélő túrát is a magasabb hegyekben, ami 4 napig tartana, és teljesen el lennénk zárva a világtól.

Kis érdekesség a kommunikációról.  Itt nem nagyon beszélünk még igazi, rendes spanyolt. Persze tudunk beszélgetni, megértjük a lényeget, de rengeteg ismeretlen szót használnak, ezért mindig érdekes beszélgetni egy Argentinnal. De az a legrosszabb, amikor egy tanár megpróbál angolul beszélni hozzánk, és ezt még annyira sem értjük meg, mintha kínaiul beszélne. Ez azért van, mivel csak nagyon kevés szót tudnak, és olyanokat, amiket mi már rég ismerünk spanyolul. És ráadásul elválasztani a két nyelvet (az akcentus miatt) teljesen lehetetlenné teszi a megértést. Ilyenkor mindig mondjuk, hogy beszéljenek csak spanyolul, mert gyakorolnunk kell a nyelvet. Valójában a cserediákokkal spanyol angolt beszélünk (spanglish), de legalább megértjük egymást.

Még egy vicces történet, nem az én iskolámból. Két (most már 3) cserediák jött az Egyesült Államokból. Közülük Sarahról akarok most beszélni, aki nyilván valóan tökéletesen beszél angolul, de még is kapott egy 7-est az iskolában. (Azt itteni pontozási rendszer 1-10 tart, 6 tol bukás, ez így olyan 2-esnek felel meg.) Ráadásul valamilyen szövegértési feladat volt, amit nem nagyon lehet elrontania egy anyanyelvűnek. Az osztályban egyébként lettek 10 esek bőven.  Szóval a történet valójában úgy kezdődött, hogy kijavította a tanárt valamilyen egyszerű dologban, amiben tévedett, ő meg nem akarta elfogadni a tévedését, így a helyzet komikussá vált az osztály előtt. Itt a kijavítás nagy sértés lehet, mert minket sem javítanak ki túl gyakran, még ha kérjük, akkor se. Persze egy-két ember, akivel jóban vagyunk, azokkal még a kisejtést is gyakorolhatjuk, de mások csak megkérik, hogy ismételd meg, és ha meg is értik, annyiban hagyják.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.