Vigyázat, gigaposzt következik! Legalábbis ezt éreztem miközben írtam, visszaolvasva nem olyan nagy, de a képeket nézzétek meg itt külön! Van belőle 285. És ebben még benne sincsenek azok a dolgok, amikre az ember csak később emlékszik vissza, az Igazi Emlékek. Remélem azt is leírom majd egyszer.

Minden fogadó országnak van 2-3 választható utazása, amit a Rotary szervez, néha külsős cégekkel néha csak saját tapasztalataira alapozva. Még Carlos Pazban megkaptuk az információkat az első Argentínai utazásról.  Itt 3 túrán vehetünk részt: a Déli, az Északi, és a Buenos Airesi túrán, amin csak kevesen vesznek részt. (mindenki eljut valahogy oda egyedül)

 Két magyar, két zászló, és egy gleccser

Szóval kaptunk egy 4 oldalas tájékoztatót, és miután a Rotary felhívta a figyelmünket, hogy ne haljunk meg, és nem vezethetünk repülőt, hidakról leugrani tilos, mutattak egy pár képet. Ezek azonnal felkeltették az érdeklődést mindenkiben, de azaz érzésem, hogy sokan csak a társaságért vágytak az utazásra, mégha az rengeteg pénzbe is kerül.

Catamarcaiak

Két distric diákjai jöttek, összesen 58 ember, és 54 cserediák. Két emberről tudok, aki nem jött, egy Catamarcai, és egy Córdobai diák.

Velük fedeztem fel Argentína egyik felét

A túra 17 napos, Catamarcaiaknak 18, a 2x6 órás buszút és az e közötti várakozás miatt. Északi túra, vagy Patagónia túra néven emlegetik, mert Argentína déli részét járjuk be itt, és mert Argentína déli része Patagónia.(jó mi!?) Patagónia a Rio Coloradótól délre eső terület, majdnem török országnyi méretű, ma csodálatos hegyeiről, tavairól, mezőiről és vad, óceáni partvidékéről híres világszerte. A területet spanyol hajósok fedezték fel még 1520-ban, de az őslakosok (mapuccsék) egészen a 19. szd.-ig ellenálltak.  Mind Argentína, mind Chile birtokol területeket itt, de az Argentin rész sokkal nagyobb. Mondhatni hatalmas. A teljes 17 napból 7 éjszakát és még sok nappali órát a buszon töltöttünk. Kis kitérőt is tettünk a tűzföldre, de nagyrészt Patagóniában maradtunk. Kezdjem?

 Ezen nincs rajta a világvége, de csak képzeljétek oda :)

0.nap  Catamarca – Córdoba.

 Valójában féltem a túrától, tudtam, hogy vigyáznom kell majd, mert valójában mindenem, amim itt van, nálam volt. Az összes ruhám, fényképezőgép, videokamera, minden.  De szerencsém volt, tőlem nem loptak, semmit (de eltűnt egy laptop, egy fényképező gép, és pénz is másoktól.) A buszunk éjfélkor indult, 6 órás buszút után jött a másik félelmem. Meglesz –e szervezve a túra rendesen, vagy csak kiraknak minket, egykét városba, és csináljunk, amit akarunk.(előrebocsájtom meg volt szervezve) Szóval megérkeztünk, és indultunk is volna a gyülekezőhelyre, amit a lapon láthattunk.  Csak még ezen a kis csoporton (14 fő) belül is 3 féle változat volt jelen: 2. A buszmegállóról indul a túra 3. Egy Rotary-s eljön értünk és velünk marad, amíg az utazás el nem kezdődik. A valóságban eljött a Rotarys, és egy 3. helyről indult a busz, de a csoport fele az eredeti gyülekezőhelyről lett felvéve. Mikor ezeket letisztáztuk (még 7óra sincs) leadtuk a csomagjainkat egy megőrzőbe és beültünk egy kávézóba.  9-kor elindultunk sétálni a városba, nyakamban a pénzemmel, hátizsákban a fényképezővel. Az első benyomás nem sikerült valami jól, mert mint mindenhol itt is nagyon lerobbant a busz állomások környéke. De egy rövid 10 perces séta után már teljesen a belvárosban éreztük magunkat. Kicsit sétáltunk, nem városlátás jelleggel, inkább időtöltés céljából. 11 körül elsétáltunk a Rolling Travel által megadott találkozóhelyre, ahol van egy bevásárló központ és egy nagy tér. Itt találkozunk először a másik csoport cserediákjaival. 12:00

 Cordoba

1. nap Cordoba-Puerto Madryn

 Az éjszakai buszozáson teljesen átfagytunk, így délelőtt az enyhe időben is fáztunk. Most már az idő teljesen felmelegedett. Kezdünk vissza sétálni a buszállomásra, a csomagokért. A buszunk a közelben vár ránk, és miután bepakoljuk, a csomagjainkat felszállunk az 5 csillagos buszra. Ez a busz tényleg nagyon kényelmes, rengeteg a hely a lábnak, az ülések hátra dönthetőek majdnem teljes mértékig. Átmegyünk egy másik térre, felszáll a többi cserediák is, elindulunk a túrára. Az emberek nagy része már ismeri egymást, de mivel van vagy 20 cserediák egy másik districtből mindenki mozog a buszon, ismerkedik, sétál, hallgatózik, vagy mesél. Még mielőtt elindultunk volna már levélben megbeszéltük a másik magyar cserediákkal, hogy egymás mellett fogunk ülni. Foglaltam is egy helyet neki. A fejünk fölött lévő rekeszek, csomagtartók nagyon szűkek, alig lehet berakni egy táskát oda. Most 17 óra tiszta utazás fog következni, persze megálltunk egyszer vacsorázni és egy pár városon is áthaladtunk pár perces megállásokkal.

Puerto Madryn előtt 10 percel

2. nap Puerto Madryn

 Megérkezés után elfoglaljuk a szállást, mindenki lezuhanyozik (ez már hiányzott) és megebédelünk. Eddig csak egy pár pillantást vethettünk az itt található óceánpartra, ami gyönyörű volt, és mindenkit lenyűgözött. Már a hangulat teljesen felszabadult, bár a neveket még mindig tanuljuk. Érdekes, hogy az én nevemet gyorsan megtanulják, persze csak az Argentinokkal összehasonlítva, akik mindig Santihoz hasonlítják. A 19. szd. Puerto Madryn valamikor Argentína első Walesi települése. Ma már alig emlékeztet valami erre az örökségre, a város a nyári turizmus kedvelt strandoló helye, és délre induló luxus-hajók kikötője. Sok szállodát láthatunk, meleg időben napozhatunk és fürödhetünk az óceánban, a mi esetünkben ez nem volt lehetséges. A sok szél és hullám miatt az egyik legkedveltebb célpont a hullám lovasok és Sky-szörfösök (belőlük láttunk egyet a hideg ellenére is) számára Patagóniában. A város-túra után van egy szabad óránk, aztán eggyüt visszasétálunk a szállásra. Az idegen vezetés Spanyol nyelvű volt, nem nagyon értetem semmit, csak a fő szavakat. A tenger, vagyis óceán-parton csak sétáltunk és fényképezkedtünk.(lásd galéria) Mindenki nagyon izgatott a holnapi bálna-les miatt, ami egy választható program, azaz fizetni kell érte külön, de mindenki elmegy rá. Vacsora majd 11 órakor takarodó.

Még egy csoport kép

3. nap Puerto Madryn 

Bálna lesről már hallottam több féle véleményt is, jót is rosszat is. Volt, aki élete legjobb élményének élte meg, volt, aki unatkozott. A helyszín egy természetvédelmi terület, Vadlés-félsziget és a National Geographi szerint egy „középkori csatabárdhoz” hasonlít, de a valóságban inkább ez egy balta. Ide a Córdobai buszunkkal jövünk ki, mert körülbelül 80km.-re található a szállásunkkal. (ez egy óra buszút, oda-vissza 2, nincs rajta a térképen) a szárazföld élővilága elég szegényes, csak egy pár bokor található itt, de a környező vizek élővilága különösen gazdag. Itt találhatunk simabálnákat, kardszárnyú delfineket, elefántfókákat, oroszlánfókákat, Magellán-pingvineket és sok más madárfajt. Megérkezés után egyből indulunk a bálna lesre, de előtte kiosztják a mentő-mellényeket. A hajónk egy viszonylag nagy, 3 Honda motorral felszerelt „csónak”. Egy traktorral tolnak be minket a vízbe, majd onnan a saját motorjainkkal megyünk tovább, amik nem kétütemű hangos, füstölő valamik, hanem olyan motorok, amiket már kocsikban is használunk. Van egy kilátó rajta, amire egyszerre két ember mászhat fel, a többiek pedig lent ülnek, és hajó dőlésének elkerüléséért nem szabad a két oldal között változtatni. Ahol elsőnek leültél ott maradsz. Ezzel nincs is semmi baj, mindkét oldalon láttuk a bálnákat. Én még mielőtt láttam volna élőben a bálnákat, azt hittem, hogy majd mozognak, de nem, egyhelyben állnak uszonyukat a felszínre emelve.  Egyébként ezt a túrát meglehet csinálni kajakkal is, és akkor sokkal közelebb lehet menni. Ugyanebben a kis városban ebédelünk meg, és délután van 2 óra pihenőnk, amit fényképezéssel, sétálással töltünk. Délután még elmentünk egy sétára, egy távolabbi partra és láttunk fókákat, és pingvineket.

Bálna...

Közel voltak... (a blog levágja a kép szélét, galéria itt)

4. nap Puerto Madryn-Calafate

Ez a nap is utazós, túrázós nap volt. A fő célpont, mint város Trelew volt, ami szintén egy walesi származású város,de ez meg is tartott valamit a származásából (ellenben P.M.-al) Itt megnéztünk egy őslénytani múzeumot, aminek a kiállítási része nem volt túl nagy, de a vécék szépek is tiszták voltak, a vendégkönyvben főleg erről írtak… Patagónia nagy része ma sivatag, de 250 millió évvel ezelőtt a klímája nedvesebb és melegebb volt. Ez mára teljesen megváltozott, a felgyűrődő Andok és a vulkáni működés fokozatosan megváltoztatta a tájat. A dinoszauruszok 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg itt és egészen 60 millió évvel ezelőttig itt is maradtak. Az üledékek és a vulkáni hamu pedig konzerválta maradványaikat. Délután még eljutottunk egy parkba, ahol pingvinek között járkálhatunk, kiépített utakon.  Itt inkább nézzétek meg a fotókat. Nagy élmény volt látni ezeket a botladozó madarakat, akik a legjobban a vízben érzik jól magukat. Ezután fojtattuk az utunkat, este megvacsoráztunk és egy éjszakát a buszom töltöttünk. (megint) a vacsoránál felhívták a figyelmet arra, hogy ne hozunk magunkkal fényképezőgépet, és nagy értékeket, a helyieket pedig ne „molesztáljuk”.

Buszon

5. nap Calafate

 Délben érkeztünk meg, egy szabad óra után egy „mindent-ehetsz” étteremben meg ebédeltünk, majd elfoglaltuk a szállást. Ezután egy szabad délután következett, sétálhattunk a városban, mivel ez egy nagyobb turistaváros, ahol a közbiztonság nagyobb, mint a legtöbb helyen Argentínában. Este vacsoráztunk, majd elmentünk egy Pub-ba az összes cserediákkal. 1-kor haza jöttünk, majd aludtunk és felkészültünk a holnapi napra.

Ezért jöttünk ebbe a városba

6. nap Calafata

 Egy laza nap következett, csak egy kis sétát tettünk egy közelben lévő nemzeti parkban, majd vissza jöttünk Calafatába, és egy szabad délutánt töltöttünk el megint.  A moreno-gleccserhez való közelsége miattt a turistaforgalom óriási, persze a város méretéhez viszonyítva. Lakossága nem éri el a 18000főt, ennek ellenére nagy a repülőtere, és jelentős nemzetközi elismertséggel rendelkezik.

7. nap Calafata –Gleccser túra

Ezen a napon megint elmentünk a nemzeti parkba, ami egy óra autó útnyira volt tőlünk. A Los Glacieres nemzeti park és ezen belül a Moreno-gleccser az ország legnagyobb látványoságainak eggyike. A park jelképe, a Moreno-gleccser az egyike azoknak a kevés gleccsereknek a földön, amik a globális felmelegedés ellenére évről-évre nőnek, egyre nagyobbak lesznek. Ez a hatalmas jégtömb, amely mély indigókép színű és több mint 60m.(!) magas, nyaranként menydörgéshez hasonlítható hangokkal szakad darabjaira, és a fél száz méterről lezuhanó jég darabok hullámjai még a parton nézelődőket is magukkal sodorhatják.  Egy óra gleccser nézés, és fényképezkedés után elindultunk hajóval a glecser megmászására. Mindenki felvette a legmelegebb ruháját, amire egyébként nem volt szükség, és elindultunk a fehér csúcsok felé.  Az erdőn és a parton átvágva egy ellenőrző ponthoz érkeztünk, ahol a csapatunkat 3 csoportra osztották. Mindenki kapot jég mászó talpakat, amiket a cipőre erősítettek.Ez egy mini-trekking volt, azaz csak egy másfél órát töltöttünk a gleccseren, de ez is élvezetes volt.  Fent sokan levették a kabátjukat (a mászás nem hagyott hidegen senkitJ) Egyébként itt rengeteg, kis víz folyást találtunk, aminek hihetetlenül tiszta vizét a helyszínen meglehetett inni. A túra végén pedig helyi teát (vagy almalevet) is felszolgáltak. Vissza úton nem történt semmi érdekes. Ezen az estén nem aludtunk, mert másnap reggel négykor indultunk és egésznap a buszon ültünk.

8. nap Calafata- Ushuaia

Ezen a napon tulajdonképpen elhagyjuk Patagóniát, és Argentínát is, mivel az út megrövidítése végett átmegyünk Chilébe.(valójában ez az egyetlen út vezet ide, nem tudtuk volna Chilét kihagyni, csak ha repülővel megyünk.) Az utazás idáig nagyon jól volt megszervezve, mindig a megígért időre érkeztünk, a buszozás volt az egyetlen olyan dolog, ami szürkévé tehette volna a napjainkat, de nem tette. De ezen a napon nem volt megadva pontos érkezés, mivel ez nem a Rolling Traveltől, hanem a Chilei határátkeléstől függött. Reggel megérkeztünk a határra, mindenki egyesével belépési engedélyt kért és kapott, majd a csomagok átvizsgálása után folytattuk az utunkat. Ez egyébként Dél-Amerika legkalandosabb útja, ahol 10 évvel ezelőtt még csak elvétve találkozhattunk autóssal. Ez mára megváltozott, és hamarosan betonborítást is kap majd az út (igen, nincsen semmilyen beton, vagy burkolat az úton) Itt az autós találkozhat struccszerű nandukkal, vagy birkákkal az úton. Mi is találkoztunk mind a kettővel, és sajnos mivel elől ültem, láthattam egy nandu és kicsinyei elgázolását. A busz nagy súlya miatt nem tudott elégé lelassulni a rémültében ledermedt nandu pedig a busz alá és mellé csapódott. Az úticél egyébként a világ leg délibb városa Ushuaia, ahova késő este érkeztünk meg.

ushuaia

9. nap Ushuaia 

A tűzföld szigetvilága bizonyos értelemben Patagónia meghosszabbítása, mégis önálló terület a kontinens legvégén. Két részre van felosztva: a ritkán lakott Chilei, és a sűrűn lakott Argentin terület. A nevét az európai felfedezők, kalandorok adták neki a 19 sz.-ban (mint például Charles Darwin és Richard Henry Dana), akik hajóikról a „kenus indiánok” meleget adó tüzeit láthatták a hajóikról. Harminc évvel ezelőtt Ushuaia, az akkor mindössze 7000 lakosú városka hadikészültségben állt, mivel az argentin és a chilei katonai diktatúra közt viszály tört ki a Beagle-csatorna három szigete miatt. Ma a város robbanásszerűen fejlődik, és a Drake-átjáró viharos vizein keresztül az Antarktiszra tartó hajóutak fő csomópontjának számít. Reggeli után kisétáltunk a városba, és megint szabad program volt egész délelőtt, a vámmentes kereskedelem, és a híres helyi kézművesség miatt. Délután egy busz-túra a környező hegyekben majd visszatérés a szállásra, vacsora, és egy éjszaka alvás nélkül. Ez után a nap után éjszaka már nem is aludtunk többet.

10. nap Ushuaia

 Elsősorban a város környéke az, amiért érdemes megállni Ushuaiában. A helyi látványosságok közé tartozik az Estancia Harberton történelmi farmja és Argentína első partvidéki természetvédelmi körzete, a Parque Nacional Tierra del Fuego (tűzföld nemzeti park). A 10. napunk buszon alvásokkal és kis túrákon való részvétellel telt el. Egyébként meglepően csendesek voltunk egész nap a buszon, valószínűleg egy szót sem szóltunk, de az idegen vezetést sem hallgattuk, amit nem is érthettek volna ilyen állapotban. (az alkohol Ushuaiban meglepően olcsó, nem tartalmaz semmilyen adót) a park egyik fő látványossága a több mint 100k hód, (amit csak most tudtam meg) az 1940 évekből származik, amikor a prémjük kelendő árucikk volt, és a katonaság 50 darabot telepített Ushuaia környékén. Csúcsragadozók híján ezek elszaporodtak, és most fákat döntenek ki, amik az északi erdőktől eltérően nem sarjadnak ki újra.

11. nap Ushuaia- Esquel

Innentől rengeteg buszozás következik, mivel nagyon közel az Antarktiszitól térünk vissza busszal. Ugyanazt a Chilei utat tettük meg, mint pár nappal ezelőtt. Este vacsora, majd egész este buszozás. Amiért egész este tudtunk menni, az annak köszönhető, hogy két sofőr tartott velünk, akik felváltva vezettek és aludtak.

12. nap Esquel

Délután érkeztünk meg, és valójában csak fociztunk egy kicsit, majd éjszakázás és fojtattuk az utunkat Bariloche felé másnap kora reggel.

13. nap Esquel-San Carlos de Barilcohe

 Megint egy gyors túra, egy helyi tó meglátogatása, majd ebéd és folytattuk az utazásunkat Bariloche felé. Estefelé érkeztünk meg. Majd vacsora és este elmentünk egy Bowling pályára, itt töltöttük az éjszaka egyik felét.

14. nap Barilche

 Itt már szállodában aludtunk, sikerült is megszerezni a legnagyobb szobát (véletlenül, de büszkén) Elmentünk egy busz túrára, és egy híres kilátó helyre, majd egy kisvárosba El Bolsónba, ami teljes ellentéte a fiatalok által elözönlött, atom-energiakutató központ Barilochénak.  Az estét megint kint töltöttük, egy szórakozó helyen.

15. nap Bariloche- San Martin de los Andes.

 Reggel a csomagokat felpakoltuk a saját buszunkra, és átsétáltunk a buszállomásra, ahonnan egy másik busz szállított volna végig minket egy természetvédelmi területen, ahol túráztunk is volna, de az eső miatt ez elmaradt. Megérkezés után nem tudtunk kimenni az eső miatt, így egy délutánt itt töltöttünk.

16.nap  San Martin de los Andes.- Cordoba

 Tíz óra körül indultunk és az egész napot a buszon töltöttük.

17. nap Córdoba- Catamarca

 Délután egy órákkor megérkeztünk, búcsúzás, majd 3-kor a Catamarcai diákok együtt indultak tovább.

Kép galéria

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.